A sebek kezelésének története, az emberiség történetével azonos korú, hiszen az emberek már akkor is megsérültek, megbetegedtek és akkor is igyekeztek elősegíteni valahogy a gyorsabb gyógyulást és elkerülni a sebek fekélyesedését, fertőződését, hiszen ez nagyobb gondot jelentett, mint maga a sérülés.
Az első írásos feljegyzések az ókori Egyiptomból származnak, ahol a sebek nem csak a fent említett módon voltak veszélyesek, de hitük szerint utat nyitottak a démonoknak a test megszállásához. Az ötezer éves kőtábláról az is kiderül, hogy a sebkezelésnek három lépését tartották fontosnak, a seb tisztítását, gyógyító anyaggal való kezelését és a bekötözést. A kötést gyakran zöldre festették, ami számukra az egészséget jelentette.
A gyógyító pakolás összetétele az ókorban helyenként változó volt. Amíg Egyiptomban, gyógynövények, agyag és állati zsiradékok keverékét használták, a Sumérok tej és bor keverékét öntötték a sebekbe. Ugyanerre a célra mézet nem csak Európában de Kínában és Indiában is gyakran használták, ismert kedvező hatása miatt, Később ismertté vált antibakteriális hatása is.
A görögök, már ismerték az akut és krónikus seb közötti különbségeket, így ezek alapján a sebkezelés is eltérő volt. Galenus pergamoni híres ókori orvos, akinek sikereihez hozzájárul, hogy évekig gladiátor volt Rómában, ezáltal nagyon sok tapasztalatot szerzett a különböző sebekkel, sérülésekkel.
A reneszánsz nem csak a művészetekben hozott jelentős fejlődést, a német, Wilhelm Fabry a 17. században fedezte fel a seb felpuhításának fontosságát a gyógyulás idejében. Különböző krémeket kísérletezett ki erre a célra, amivel (és sok más orvostudományi kutatásával) kiérdemelte a német sebészet atyja címet.
A 19. század óta tudjuk mekkora szerepe van a sebek és környékük tisztántartásának, abban, hogy a meglévő sérülés ne fertőződjön el. Ez akkoriban hatalmas áttörésnek számított és egyre inkább terjedni kezdtek a különböző fertőtlenítő folyadékok, pl. jódot is azóta használunk erre a célra. Az évszázad közepétől elkezdték az eszközöket is sterilizálni, a fémet hevítéssel, a szöveteket gőzöléssel. A fejlődés látványos volt.
Ma pedig már olyan kötszerek fejlesztésén dolgoznak a tudósok, amik minél inkább bőrazonosak, antibakteriálisak, és segítenek a gyógyítandó felület nedvesen tartásában.
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
