Gyógynövények használata a sebkezelésben

Az árnika (arnica montana) gyógyászati célokra való használatáról, már a XV. századból találunk feljegyzéseket és népszerűsége a mai napig töretlen. Leggyakrabban kenőcsökben, krémekben, tinktúrákban találkozhatunk vele, a legtöbb háztartás elsősegély polcán megtalálható, ugyanis kitűnő hatással bír akut hámsérüléseknél, ficamoknál, zúzódásoknál. 

Az árnikának a virágzatát használják fel, mint a készítményekből is látszik, főleg külsőleg. Belsőleg nagyon sok mellékhatással bír, emiatt felhasználása ilyen módon ritkább. Kivétel ez alól a homeopátiás szer, melyben a hígítás hatására ezek a mellékhatások megszűnnek.

Az orvosi székfű, vagyis a kamilla, köztudottan gyulladás csökkentő hatású, talán még az árnikánál is ismertebb és elterjedtebb. Szintén a virágát gyűjtik, egy jellegzetes fésűs eszközzel. Felhasználása sokrétű, külsőleg, belsőleg egyaránt működik. Serkenti a szervezet saját védekezőképességét az immunrendszer aktiválásával.

Sebkezelésnél segíti, gyorsítja a hámosodást, gyulladás csökkentő és antibakteriális. Megnyugtatja az irritált bőrt. Leghasznosabb a már gyógyulófélben lévő sérülések kezelésére, de immunerősítő hatása miatt jó szolgálatot tehet a bakteriálisan felülfertőződött sebek esetén is.

A körömvirág (calendula officinalis), mint az előző kettő, a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, és mint ilyen allergizálhat. A népgyógyászatban, sebgyógyító, antiszeptikus hatásáról ismert, különösen nehezen gyógyuló sebeknél nyálkahártya és különböző bőrgyulladásoknál bizonyult hasznosnak, de hatékonynak bizonyult enyhébb égési sérülések és fekélyek kezelésében is. Mára már azt is kimutatták, hogy a sebgyógyító hatását a vérkeringés serkentésével éri el az adott teületen, illetve azzal, hogy nem hagyja kiszáradni a bőrt. A körömvirágnak szintén a virágzatát használják, főleg külsőleg krémekben, olajokban. Teája gyomorproblémák és menstruációs görcsök enyhítésében hasznos.

Manapság az egyik legismertebb gyógynövény az aloe vera amely gyulladáscsökkentő, baktérium, vírus és gombaölő, és külsőleg alkalmazva erős gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítanak neki. A húsos levélnyelek kocsonyás belsejét mind külsőleg, mind belsőleg sikeresen alkalmazzák nagyon sok betegségnél. Külsőleg rendkívül hatékony bőrsérülések kezelésére, különösen égési sérüléseknél legyen szó napégésről, vagy komolyabb károsodásról, mely tulajdonságát remek hidratáló képességének köszönheti.

Külső kezelésre akár a szobanövényt is használhatjuk, így bármikor rendelkezésükre áll, a kisebb sérülések gyors ellátására. Belső használatra ez nem ajánlott, ez esetben jobb a megbízható forrásoknál maradni, néhány faj gyomorpanaszokat, görcsös hasmenést okozhat. Jobb nem kockáztatni.

Erről az oldaláról kevésbé ismert gyógynövényünk a lándzsás útifű (plantago major), mely talán a legkönnyebben beszerezhető az eddig felsoroltak közül, hiszen ott nő minden réten és árokparton. Hírnevét főleg a légzőszervi megbetegedések elleni köhögés könnyítő hatásának köszönheti. Maria Treben viszont arról is beszámol, mekkora szolgálatot tehet kirándulások alkalmával, a sebek gyors ellátására. Összetörve és a sérülésre rakva, hatékonyan alkalmazható vágásra, csípésre, harapásra, megakadályozva azok elfertőződését mindaddig, amíg nincs lehetőség korszerű sebkezelésre.

A palástfű (alchemilla) az eddigiekkel ellentétben inkább belsőleg fejti ki jótékony hatáát a sebkezelés területén. Teaként fogyasztva vízhajtó hatása remek segítség pl gennyedző sebek belső tisztítására. Emellett ismer gyulladáscsökkentő hatása is, mely szintén jó szolgálatot tesz, egy elfertőződött seb esetén.

A varázsdió (hamamelis viriginana) főleg a nyálkahártya sérüléseinél (mind genitális, mind anális) nyújthat jelentős segítséget. Képes csillapítani a vérzést és a viszketést is az erek és pórusok összehúzásával, ezért gyakran használják borotválkozás után is.

A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) a lándzsás útifűhöz hasonlóan, szintén inkább a légzőszervi megbetegedések kezeléséből ismerjük, de fertőtlenítő és sebgyógyító hatásának köszönhetően jó szolgálatot tesz elhúzódó sebek kezelésénél. Az amerikai indiánok ezt a hatását évszázadok óta ismerik, gyakran alkalmazták fagyási és égési sérülésekre.