Amit a nyomási fekélyről tudni érdemes

Hogyan alakul ki a felfekvés? 

A decubitus kialakulásának oka, hogy a ritkán mozgatott testrész vagy testfelület vérellátottsága gyengül, a szövetekben előbb-utóbb oxigén-és tápanyaghiány alakul ki, a méreganyagok viszont felgyülemlenek. Mindez – főleg kezelés nélkül – az adott szövetek elhalásához vezet. Sajnos a jelenség nem korlátozódik a bőrre, kiterjedhet a bőr alatti szövetekre is, egészen a csontszövetig. Veszélyét éppen ez adja, a mélyen elburjánzó fekély súlyos fertőzést okozhat a testben, így akár halálos is lehet. Ezek a rossz vérkeringéssel bíró testtájak sérülékenyebbek is, amit nagyon fontos szem előtt tartani a tartós otthoni ápolás során.

A felfekvés tünetei

A felfekvés kellemetlen tünetei között a fájdalmas, gyulladt, piros bőrfelület a legfontosabb, a fájdalom általában növekvő mértéket mutat, viszketés, égő érzés is jellemző.

A felfekvés fokozatai

A felfekvéseket aszerint osztályozzuk, hogy milyen súlyosak és milyen mély a nyomás, súrlódás, elnyíródás során kialakult seb. Ez jórészt a fennálló nyomás erejétől és időtartamától függ.

1. stádium: Tartós bőrpír, ami ujjnyomásra sem tűnik el. A bőr az adott területen elvékonyodott és sérülékeny, a terület tapintása vizenyős, meleg és fájdalmas, előfordulhatnak keményebb csomók is.

2. stádium: A bőr felső rétegeinek (a hám és az irha) fájdalommal járó sérülései tartoznak ebbe a stádiumba: felületi horzsolások, felületesebb fekélyek.

3. stádium: Nemcsak a bőrszövet hal el, megsérülhetnek az inak, izmok, ínszalagok is. A szövetelhalás száraz, barnásvörös vagy feketés színezetű területeken jelenik meg, előfordulhat lepedékes vagy nedvedző terület is, ami általában kellemetlen szagú. Ilyenkor az érintett terület már érzéketlen, fájdalomérzés nem jellemző, viszont ebben a stádiumban már nagyon rosszul gyógyul a seb.

4. stádium: Kialakul a csontvelőgyulladás (osteomyelitis), a csontszövet felszínre bukkan, egyúttal mély sipolyok is megjelenhetnek.

A felfekvések leggyakrabban az alábbi testtájakon alakulnak ki: sarok, térd, fenék, csípőtájék, a keresztcsont területe, könyök, váll, lapockák, valamint a tarkótájék. Elsősorban azok a testtájak érintettek, amelyeken nem jellemző a nagyobb izom- és zsírszövet, amelyek mintegy kipárnázzák a testrészeket.

Kik a leginkább érintettek?

A felfekvés elsősorban a tartósan ágyhoz kötött, az esetek többségében idős betegeket érinti, akik valamilyen alapbetegség vagy az életkor előrehaladtával is súlyosbodó kórkép miatt fekvésre kényszerülnek. Sajnos minden esetben számolni kell a felfekvés veszélyével, amikor valaki hosszan tartó ágynyugalomra vagy akár csak részleges mozdulatlanságra van ítélve valamilyen betegségből kifolyólag (pl. műtét után, súlyos csonttörésből való gyógyulás során stb.), de bizonyos protézisek és a kerekesszékben való ülés is eredményezhet felfekvést.

Legveszélyeztetettebbek az egyébként is gyenge állapotú, mozgásképtelen, teljesen vagy részben lebénult betegek, különösen, ha vizelet- vagy széklettartási problémáik is vannak.

Különösen veszélyeztetettek a SM (szklerózis multiplex), agyvérzés, gerinc- és medencesérülés miatt ágyhoz kötött betegek, továbbá az alultáplált, legyengült és tartós láztól szenvedő személyek. Az izzadás és a vizelet visszatartási nehézségek szintén melegágyát jelentik a felfekvések kialakulásának, mivel a tartósan nedves bőrön könnyebben megtelepednek a különféle baktériumok. A cukorbetegség, az érelmeszesedés és a szívelégtelenség szintén rizikófaktort jelentenek, hiszen ezeknél a betegségeknél eleve rossz a vérkeringés.

A jó fizikai állapot, a mozgékonyság, a vitaminpótlás és a jó vérkeringés kialakítása viszont segít elhárítani a felfekvések kialakulásának kockázatát, és természetesen a megfelelő ápolással is sokat tehetünk a felfekvés megelőzéséért és orvoslásáért.