Az olimpia fennköltsége mindig meghatározta egy élsportoló célkitűzéseit. Bár a legtöbb sportágban a világversenyek mezőnye azonos az olimpián résztvevőkkel, az olimpia mindig más volt. Egy magasztosabb eszmék mentén létrehozott esemény, ami a világ legnagyobb rendezvénye is egyben. Egy nemzet is többre értékeli egy sportoló olimpián elért helyezéseit, mint az egyéb világversenyeken megszülető eredményeket. A sportot egyre inkább átszövő financiális megfontolások kiélezték a versenyhelyzetet sportoló és sportoló között. Szinte gladiátor szintű versenyzőkről beszélünk, akik ennek megfelelő felkészülésen mennek keresztül, testüket nagymértékben kitéve az esetleges sérüléseknek. De meddig mondhatjuk azt, hogy egészséges sport? A választ talán úgy adhatjuk meg, ha az élsportolók, olimpikonok életét egészségügyi szempontok alapján vizsgáljuk és a teljesség igénye nélkül beszélünk a sportsérülésekről.
Cikkünk aktualitását az is indokolja, hogy július 26-a és augusztus 11-e között Párizsban rendezik a XXXIII. nyári olimpiai játékokat.
Érdekesség, hogy a sportsérülések nagyrésze nem a mérkőzésen, versenyen, hanem az edzéseken történik.
Az izomszakadás és izomhúzódás talán az egyik leggyakoribb probléma a sportolók körében. Leginkább a nagyon hirtelen, nagyon intenzív izomterhelés során alakulnak ki. Különösen az atlétákat fenyegeti ez a fajta sérülés, de szinte bármilyen komoly megterhelést jelentő sportágban előfordul. Ilyen például a labdarúgás, kézilabda, egyéb labdás csapatsportágak, torna, súlyemelés, tenisz, tollaslabda, úszás és sorolhatnánk napestig.
Az izomszakadás olyan sérülés, amely során az izomrostok részben vagy teljesen elszakadnak. Az izomszakadás tünetei közé tartozik a hirtelen fellépő, éles fájdalom, duzzanat, véraláfutás és az érintett izom gyengesége vagy mozgásképtelensége. Egyes esetekben külsőleg is tapasztalható jelei vannak a szakadásnak, atipikussá válik a testrész alakja.
Az izomhúzódás az izomrostok túlzott megnyúlását jelenti, de a rostok nem szakadnak el teljesen. Tünetei részben hasonlítanak a szakadáshoz, hirtelen fellépő fájdalom, izommerevség, duzzanat és az érintett izom korlátozott mozgásképessége.
A fentiekből az is kiderül, miként előzzük meg az izomsérülést. Egy élsportolónak kulcsfontosságú az alapos bemelegítés és az, hogy ne fárassza túl az izomzatot. Annyi munkát kell elvégeznie, amire még biztonságosan képes. Merni kell pihenni, szól a régi sportintelem. Az edzés mennyisége egyéni, fontos az edzővel, orvossal, masszőrrel történő folyamatos kommunikáció. A bemelegítéshez hasonlóan a megfelelő levezetés is elhagyhatatlan az edzések végén. Gyakorlatilag egy második bemelegítésnek számít.
Meghatározó a sérülés elkerülése szempontjából, hogy az átlagos táplálkozáson felül még milyen vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket viszünk be a szervezetünkbe. Ne felejtsük el, egy sportoló extrém megterhelése miatt extrém és pontosan meghatározott mennyiségű táplálékkiegészítőre van szükség edzés alatt és azon kívül is. Nagyon fontos az edzésen kívüli „karbantartás”, a masszázs, szauna, jégfürdő is. Ezek segítenek a következő edzésre rehabilitálni a sportoló izomzatát.
Az izomszakadás kezelése általában több lépésből áll, amelyek célja a fájdalom csökkentése, a gyulladás kezelése és a gyógyulás elősegítése.
Az izomsérülések mellett szintén nagyon gyakoriak a sportolók körében a szalag- és ízületi sportsérülések. Az ilyen típusú sérülések szintén jelentős hatással lehetnek a sportolók teljesítményére és rehabilitációs időszakokra van szükségük a teljes felépüléshez.
Az ízületi szalagok olyan erős, rugalmas szövetek, amelyek az ízületek körül helyezkednek el, és az ízületek stabilitását és működését segítik elő. Ezek a szalagok kötőszövetekből állnak, és alapvető szerepet játszanak az ízületek működésében és védelmében.
A különböző testájakon kialakuló szalagszakadások, szalagsérülések függnek az adott sportág jellegétől. A lábat érintő szalagsérülések leginkább a labdás csapatsportágak sportolóit érintik. Ilyenek például a kézi- és kosárlabdázók, labdarúgók. Itt a nagy lendület és a testi – időnként erőszakos – kontaktus okozhatja a sérülést. Az atlétákat és küzdősportolókat hasonlóképpen veszélyezteti a térd és a boka defektusa, de teniszezőknél és tollaslabdázoknál is sokszor fordul elő a letapadás és a boka aláfordulása, ficama.
A felsőtest, a kar szalagjainak sérülése a dobóatlétákat, súlyemelőket, ütővel végzett sportágakat űzőket érinti. De a kézilabdázók sajnos ezeknek a sérüléstípusoknak is ki vannak téve.
Az izomsérülésekkel szemben talán itt gyakoribb az „éles helyzetben” történő szakadás, húzódás. Tünetei az igen komoly fájdalom, hamar kialakuló vérömleny és ödéma. Előfordul és nagyon ijesztő látvány a láb természetellenes helyzete is.
Az akut sérülés közvetlen hatásait leginkább jegeléssel, kompresszióval csökkenthetjük, de minél előbb orvoshoz kell juttatnunk a sportolót. Szóba jöhet az azonnali műtét is.
Hosszabb távon leginkább a pihenés, a fizioterápia és erősítő edzések, gyógytorna segíthetnek helyreállítani a szalagok funkcióját és megelőzni a jövőbeli sérüléseket.
Sajnos a testi kontaktusból, letapadásból fakadó sérüléseket igen nehéz kivédeni, egyéb esetekben a sportolás előtti alapos bemelegítés és nyújtás csökkentheti a szalagok sérülésének kockázatát.
Hosszabbtávon talán a szalagok ízületen, csontvégeken való tapadásai, eredései szoktak begyulladni a nagyon extrém terhelés következtében. Itt különösen hírtele és nagy erejű mozdulatról van szó. Ilyenek a dobások, hajítások, sprint, ugró mozgások, súlyemelés, ütővel történő ütés, tornánál az ízületek különböző, nagy erejű megrántása. Egyes esetekben a szervezet más területeinek gyulladásos megbetegedése – ilyen például a fog – is okozhatja az tapadásoknál fellépő fájdalmat. Ilyenkor az orvos gócvizsgálatra küldi a versenyzőt, ahol az általánostól az egyre speciálisabb vizsgálatsorozatokkal szűkítik le a problémát okozó góc helyét.
A tapadások gyulladásának jelei az érintett terület kipirosodása, esetleg duzzanat.
Ez a fajta sérülés bizony hónapokig is kínozhatja a sportolót, visszavetve teljesítményét és a megmérettetéseken való részvétel esélyét. Azért is érdemes vigyázni rá, mert a hegesedések később szalagszakadáshoz is vezethetnek.
A gyulladás kialakulása ebben az esetben is leginkább a megfelelő bemelegítéssel és levezetéssel kerülhető el, de fontos az optimális terhelés meghatározása, ami élsportolók esetében nem egyszerű feladat. Szintén szükséges a megfelelő mennyiségű ásványi anyag és vitamin, fehérjék és nyomelemek bevitele a szervezetbe. A korábban említett izomrendszeri regeneráció egyértelműen kihat a gyulladás kialakulásának elkerülésére, mivel általában a bemerevedett izmok idézik elő azt.
Sajnos ezesetben is a pihenés a legjobb kezelés, de egy élsportoló nem igen teheti meg, hogy hetekig ne végezzen semmilyen edzésmunkát. Tehát csökkentett terhelés mellett a gyulladáscsökkentés az elsődleges gyógyszerekkel, fizio- és fizikoterápiával, jegeléssel, súlyosabb esetekben akár lokális injekcióval vagy műtéttel is.
A fokozott edzésmunka élsportolóknál jelentős hatással lehet a belső szervekre, a keringési rendszerre, a hormonrendszerre és a nyirokrendszerre. Az intenzív fizikai terhelés számos előnyös adaptív változást idézhet elő, ugyanakkor komoly veszélyeket is hordozhat.
Nem kerülhetjük meg a kérdést, mivel az élsportot és sajnos az olimpiát is átszövi a doppinghasználat. A doppingszerek alkalmazása esetén azonban nehéz pozitív hatásokról beszélni, hacsak nem vesszük annak az átmenetileg fellépő teljesítőképesség növekedését és így a sportoló eredményesebbé válását.
Hosszabb távon azonban bizonyíthatóan rombolja a teljes szervezet működését, minden belsőszervre veszélyt jelent. Megsokszorozza a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát.
Léteznek az izomtömeg növekedését serkentő szteroidok, a közvetlenül a megmérettetésre alkalmazható oxigénfelvételt serkentő anyagok, a koncentrációt segítő szerek. A vér megfelelő összetételét vérdoppinggal segíthetik az állóképességi versenyzők. Ezesetben a korábban, például magaslati edzések alatt képződő vért elraktározzák, majd a versenyek idején lecserélik erre az „edzett” vérre a meglévőt.
Nehéz eldönteni, összességében használ vagy árt egy embernek, ha élsportoló. Az általánosan elfogadott nézetek szerint a rendszeres, egészséges sport nagyon hasznos az egészségünk szempontjából, de minél inkább kiélezzük teljesítményünket, annál nagyobb az egészségkárosító hatása. Érthető azonban, hogy az élsportban elérhető dicsőségért meg kell szenvedni, de reméljük, a párizsi olimpián a sérülések és egészségügyi esetek száma minimális lesz majd.
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
