Nyílt sérülés esetén – legyen szó vérzésről, égésről vagy marásról – nagyon megnő a fertőzésveszély lehetősége. Ezekben az esetekben kell ún. fedőkötést használni.
Ez a kötözési mód onnan kapta a nevét, hogy befedi a sérült testrészt, de nem túl szorosan, éppen csak annyira, hogy a fertőző kórokozók kelőképp távol legyenek tartva és a kisebb vérzést csillapítani lehessen. Ez a módszer bármely testrészen alkalmazható, mert nem akadályoz a szabad mozgásban, stabilan tartja a sebre helyezett tiszta gézlapokat, és fontos szempont az is, hogy sem a felhelyezése, sem az eltávolítása nem okoz fájdalmat. Lehetőség szerint olyan gézlapot válasszunk, amiről nem válnak le szálak, és ragadnak bele a sebbe..jpg)
A helyes fedőkötés lépései:
1. Fertőtlenítés után helyezzünk a sebre a seb nagyságának megfelelő méretű, a seben 2-3 cm-rel túllógó steril sebfedőt. Ezt egyszerűbb esetben ragtapasszal, de a legjobb, ha steril mullpólyával, vagy ha van kéznél rugalmas kötés rögzítővel rögzítjük, mert ezzel meg tudjuk akadályozni a kötés elcsúszását. Rugalmas kötés rögzítő használatával nagy mértékben csökkenthetjük a keringés elszorításának a veszélyét.
2. A rögzítést, amennyiben végtagról van szó, a testrész vékonyabb oldalán kezdjük, három körkörös menetet tekerve a végtagra.
3. A körkörös rögzítéssel kb. 45 fokos szöget bezáróan ún. nyolcas meneteket kötünk úgy. hogy az újabb pólyamenet az előző menet kb. 2/3-át fedje le.
4. A műveletet ismét, három körkörös menetet tekerve fejezzük be.
5. A kötést biztosítótűvel, ragtapasszal vagy pólyarögzítő kapoccsal rögzítjük.
6. Ellenőrizzük, hogy nem lett-e túl szoros a kötés.
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
