Kóros hegesedés, sebgyógyulás

Túl gyenge

A gyulladás alapvetően jótékony célú, ám potenciálisan káros is lehet. A gyulladás leggyakoribb jelei a vörösség, fájdalom, duzzanat, melegség. Van, amikor egyes fennálló betegségek miatt ezek a jelek nem mutatkoznak. Ez azért káros, mert a gyulladásos folyamat során tisztul meg a seb, és ekkor válnak a sejtek elég erőssé ahhoz, hogy helyrehozzák a sérülés helyét. Mi okozhatja a gyulladásos reakció hiányát?

• nagy dózisú szteroid / nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer

• immunrendszeri zavarok (HIV / AIDS, cukorbetegség)

• autoimmun betegségek

• idős kor

Túl erős

Ezzel szemben a hosszantartó, krónikus gyulladás legalább olyan rossz, ha nem rosszabb, mint a gyulladás hiánya. Hetekig, hónapokig, de akár évekig is elhúzódhat egy-egy gyulladás. A szervezet egyszerűen nem képes új szövetet előállítani egy folyamatos gyulladásban lévő területen. Mi okozhat krónikus gyulladást?

• idegen test a sebágyban – a test folyamatosan próbálja „kitessékelni” az illetéktelen behatolót; idegen tárgy lehet egy szálka, egy kis darab géz vagy tiszta pamut, amely a korábbi sebtisztítás során ottmaradt a sebben vagy éppen valamilyen koszdarabka, amelyet nem sikerült eltávolítanunk

• ismétlődő trauma – ironikus módon a nem megfelelő sebkötöző újraindíthatja a gyulladásos folyamatot minden egyes alkalommal, amikor a kötést eltávolítjuk (nedves-száraz sóoldatos kötszerek)

• citotoxikus szerek alkalmazása, amelyek pusztítják a sebgyógyuláshoz szükséges sejteket (Betadine, alkohol, hidrogén-peroxid)

Nem csak a gyulladásos folyamatban képződhet zavar; néha a hegesedés folyamata sem alakul megfelelően.

Hipertrófiás hegekről akkor beszélünk, amikor sebgyógyulás során piros, viszkető, kötőszöveti daganat – szövetburjánzás – lép föl. Hipertrófiás heg főleg akkor keletkezik, ha gyógyulás alatt a heg „megfeszül”, jellemzően a váll vagy hát környékén. Az ilyen típusú hegek általában maguktól is visszafejlődnek, ilyenkor további kezelésre nincs szükség.

A keloidok megjelenése hasonlít a hipertrófiás hegekhez; piros, viszkető szövetburjánzást eredményeznek, ám sokkal agresszívebben viselkednek: gyakran fájdalommal járnak, illetve az egészséges szövetekre is átterjedhetnek, sőt a sebgyógyulás után még tovább is növekedhetnek. Keloidok például égési sérülést követően alakulhatnak ki, főleg az arcon, a füleken vagy a szegycsont bőrén jelenhetnek meg. Sajnos nem egyszerű gyógyítani ezeket, a kiújulás veszélye fenyegetheti az érintettet. Ezért a legjobb megoldás a megelőzés, vagyis a helyes sebkezelés- és ápolás.

Kezelés

Számos lehetőség közül választhatunk sebgyógyulási zavarok esetén:

• a kortizon injekció megakadályozza a sebszövet burjánzását

• kryoterápia vagyis az extrém hideg lefagyasztja a sebet

• operáció (kimetszés, bőrátültetés, lézer, csiszolás)

• Speciálisan ezek kezelésére kifejlesztett kötszer