A Vöröskereszt a világ egyik legnagyobb humanitárius szervezete. Alapítója Jean-Henry Dunant, egy svájci üzletember volt. 1859-ben saját szemével láthatta a kor legvéresebb harcának mondott Solferinó-i ütközet sebesültjeinek tragikus pusztulását. Ennek hatására hozta létre az első nemzetközi humanitárius segélyszervezetet, mellyel szervezett és összehangolt módon tudott segítséget nyújtani a sebesülteknek a csatamezőkön. 1863-ban Dunant és néhány munkatársa megalapította a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, melyet a Genfi Egyezmény egy évvel később jóváhagyott. A szervezet jelképe egy fehér zászló piros kereszttel. A nem keresztény országokban a kereszt szerepét egy vörös félhold tölti be. 1919 óta mindkét alakzat hivatalosan is a Vöröskereszthez tartozik.
Magyarország 1881-ben csatlakozott a vöröskeresztes mozgalomhoz Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylet néven. Egy évvel később már a nemzetközi mozgalom egyenjogú tagjává vált, és jelenleg is aktívan vesz részt a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségében.
A világháborúk alatt többek között feladatuk volt a szükségkórházak létesítése, a Magyarországra érkező sebesültek és beteg katonák ellátása, az elesett és sebesült katonák, hadifoglyok ügyében a hozzátartozók értesítése. A két világháború között elsősegélynyújtó pontokat és balatoni viharjelző állomásokat hoztak létre, megalapították a dunai vízimentő és viharjelző szolgálatot, kiépítették a légi mentő-, elsősegély-betegszállító szolgálatot és a szociális segélyező rendszert, kórházakat. Kórházvonatokat működtettek saját kiképzett ápolónőkkel. 1939-ben kezdte meg működését a Vöröskereszt Véradó Központja. A második világháború után is folytatták a tevékenységüket. Számos területen segítették az embereket, többek között a hadigondozásban, a sebesültek ellátásában, az elhurcolt magyar állampolgárok hazahozatalában.
1949-ben államosították a szervezethez tartozó intézményeket. Két évvel később egészségügyi egyesületté minősítették. Fő feladatait az egészségügyi felvilágosításban, elsősegély oktatásában és a véradók szervezésében jelölték meg. Fokozatosan korlátozták működési lehetőségeit, az 1960-as évekre csak az állami szervezetekkel való együttműködésre volt lehetősége. Ennek oka az volt, hogy az akkori állami vezetés nem volt hajlandó elfogadni a Vöröskereszt nemzetközi elveit és a független működést. Az állami szerveknek a Magyar Vöröskereszt segítsége nélkül azonban nem sikerült volna ellátni a szükségleteket, így a szervezet tevékenysége így is jelentős volt.
A 1990-es évektől kezdve újra felerősödött a szervezet tevékenysége, és azóta is aktív szerepet vállal a magyar civil életben. A Magyar Vöröskereszt ma is számos tevékenységet folytat az egészségügyi ellátás, a véradás, a katasztrófavédelem, a szociális segítségnyújtás és a humanitárius segélyezés terén. A szervezet tagjai önkéntes munkájukkal segítik a rászorulókat, és az ország számos településén jelen vannak. Kiemelt feladataik közé tartoznak a humanitárius eszmék terjesztése az ifjúság körében. A szervezet az elmúlt évtizedekben az ország egyik legfontosabb civil szervezetévé vált, és továbbra is számos kihívással és feladattal szembesül, amelyekre folyamatosan reagálnia kell.
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
