A sztóma körülbelül 6-8 héttel a műtét után nyeri el végleges formáját. A sztómára úgy nevezett sztóma-, vagy bélsárzsákot helyeznek, melynek alkalmazását eleinte a sztómaterápiás nővér segítségével végzi el a beteg. A vizelet kivezetésére úgynevezett urosztómát alakít ki a sebész. A sztómazsáknak két fajtáját különböztetjük meg: létezik egy- és kétrészes változat is. Az egyrészes sztómazsák esetén a sztómára helyezik a zsák öntapadós nyílását, a hidrokolloiddal ellátott felület biztosítja a megfelelő rögzülést. Kétrészes zsák során a sztómára egy alaplapot helyeznek, és erre lehet rápattintani a zsákot. A kétrészes sztómazsák esetén a sztóma kevésbé van kitéve irritációnak, mivel nem kell gyakran cserélni az alaplapot.
A sztóma kezelésére gondos figyelmet kell fordítani. Főként a műtétet követő időszakban alakulhat ki gyulladás és ödéma a környékén, a zsákcsere hatására a sztóma vérezhet és irritálttá válhat. A sztómát érintő, hosszútávon kialakult szövődményként tartjuk számon a sztóma behúzódását a bőrbe, illetve ellenkező esetben túlzott kitüremkedését. A hasfal meggyengülése következtében a sztóma mellett sérv is kialakulhat, melyet sebészeti úton kezel a szakorvos. A sztómazsák cseréjét mindig steril környezetben végezze! A sztóma környékét alaposan tisztítsa meg lemosó folyadékkal és törölje szárazra. Hidratáló krémet nem tanácsos használni, ugyanis a sztómazsák rögzítését megnehezíti. A sztómazsák tapadófelszínét pontosan vágja ki, és az illesztést elősegítő pasztával a sztómazsákot kíméletesen tudja a sztómán elhelyezni.
Bármilyen panasz esetén azonnal forduljon sebészhez a szövődmények elkerülése érdekében. Eleinte a betegnek megterhelő lehet együtt élni a sztómával mind lelkileg, mind testileg, azonban a szakorvosok és sztómaterápiás nővérek, továbbá a család támogatásával teljes értékű emberként élhetik mindennapjaikat és rövid időn belül visszatérhetnek megszokott életvitelükhöz.