A sztóma kialakítása komoly változást jelent a beteg életében, amely testi és lelki alkalmazkodást is igényel. Nem más, mint egy olyan sebészi úton kialakított nyílás a hasfalon, amely lehetővé teszi a vizelet vagy a széklet kiürülését, amikor ez a természetes úton már nem lehetséges. A beavatkozás gyakran válik szükségessé daganatos megbetegedések, gyulladásos bélbetegségek, illetve a húgyúti rendszer súlyos betegségei miatt. A sztóma nemcsak életmentő lehetőség, hanem életminőséget javító megoldás is, ha a betegségek következtében tartós ürítési zavar áll fenn. A sztómával élők számára a sztómazsák használata elengedhetetlen a mindennapi élethez. A zsák megfelelő kiválasztása, illesztése és cseréje segít megelőzni az irritációt, fertőzést, szivárgást és egyéb kellemetlenségeket. A sztóma gondozása során az elsődleges cél a bőr épségének megőrzése és a sztómazsák megfelelő rögzítése. E mellett a sztóma kezelése is nagyon fontos feladat az érintettek számára. A sztóma terápiával kapcsolatban mi is tartunk szakmai továbbképzéseket.
Az határozza meg a sztóma típusát, hogy a kiválasztó szervrendszer melyik részéből vezetik ki. Alapvetően három típust különböztetünk meg:
A kolosztóma a vastagbél (colon) egy szakaszának a hasfalra történő kivezetését jelenti. Általában bal oldalon, az alsó részen helyezkedik el. A bélsár állaga viszonylag szilárd, és ürülése ritkábban, napi 1-2 alkalommal történik.
Az ileosztóma a vékonybél végső szakaszából, az ileumból kialakított nyílás. Jellemzően a has jobb oldalán található. Az ürülő béltartalom híg, enzimekben gazdag, maró hatású lehet a bőrre, ezért ebben az esetben speciális sztómazsák és fokozott bőrvédelem szükséges.
Az urosztóma a húgyutakból történő vizeletelvezetés céljából kialakított kimenet, gyakran egy bélszakaszon keresztül. Leggyakrabban a Bricker-típusú ileum conduit eljárást alkalmazzák, ahol az uretereket egy kis bélkacsba vezetik, majd azt hozzák ki a hasfalra. A vizelet folyamatosan távozik, így mindig ürítő szelepes sztómazsák használata szükséges.
A beavatkozás lehet ideiglenes vagy végleges, attól függően, hogy az alapbetegség gyógyítható-e. Átmenetiről beszélünk, amikor célja a bél nyugalomba helyezése vagy a gyógyulás elősegítése, például varratvédelem. Ezeket általában néhány hónap után visszazárják. Végleges, ha az alapbetegség miatt nem állítható helyre a természetes ürítési lehetőség. Ilyenkor a beteg élethosszig tartó gondozásra és sztómazsák használatára szorul.
A sztóma helyét a sebész gondos előkészítés után jelöli ki. Szempont, hogy kikerülje a hegeket, redőket, sérveket, a beteg ülő és álló helyzetében is jól hozzáférhető legyen, valamint könnyen kezelhető legyen idős vagy mozgáskorlátozott beteg számára is.
Ez az előkészület a sztómával élés komfortját és a komplikációk megelőzését szolgálja. A nem megfelelő helyre kialakított sztóma nagyobb kockázatot jelent bőrsérülésre, sztómasérvre vagy nehézségeket okozhat a zsák rögzítésében.
A friss sztóma általában 6–8 héten belül nyeri el végleges formáját. Ez idő alatt ödéma, enyhe vérzés és formai változások előfordulhatnak. A megfelelő sztómazsák kiválasztása a sztóma méretéhez és alakjához igazodik, amelyet a sztómaterápiás nővér és az orvos határoz meg.
A sztómazsák a sztóma kezelésének és a sztómás életvitel fenntartásának nélkülözhetetlen kelléke. Segítségével biztonságosan és higiénikusan gyűjthető össze a széklet vagy a vizelet. A megfelelő zsák kiválasztása függ a sztóma típusától, az ürülő váladék állagától, a bőr állapotától, valamint az egyéni életmódtól és preferenciáktól. Két fő típust különböztetünk meg, egyrészes és kétrészes rendszert.
Az egyrészes rendszer esetében a tapadófelület és a zsák egybe van építve, így a sztómazsák közvetlenül a bőrfelszínhez tapad, a felhelyezés során a teljes egységet egyszerre kell a sztómára rögzíteni. Előnye az egyszerű használat és a diszkrét kialakítás, különösen aktív életmód esetén. Viszont gyakoribb cserét igényel, cserénél a teljes zsákot el kell távolítani, és érzékeny bőrnél gyakrabban okozhat irritációt.
A kétrészes rendszernél az alaplapot a sztóma köré ragasztják, erre csatlakoztatható maga a cserélhető zsák. Ebben az esetben a bőrfelület kevésbé sérül, mivel az alaplap ritkábban, 2-3 naponta kerül eltávolításra, ezért kényelmesebb hosszú távú viseléshez.
Beszélhetünk még nyitott végű, azaz üríthető zsákokról. Ezeket főként ileosztóma vagy urosztóma esetén alkalmazzák, ahol a váladék híg és folyamatosan ürül. Az alsó részen tépőzárral vagy klipsszel zárható, és szükség szerint kiüríthető anélkül, hogy az egész zsákot le kellene venni. Vannak zárt végű zsákok is, melyeket elsősorban kolosztóma esetén alkalmaznak, ahol a béltartalom szilárdabb és ritkábban ürül. Ezek egyszer használatosak, és teljes egészükben cserélendők.
A zsákok egyes esetekben átlátszóak. Ezeket általában a műtét utáni időszakban alkalmazzák, amikor még fontos a sztóma megfigyelése. Segíti az egészségügyi személyzetet és a beteget is az ellenőrzésben. Hosszabb távú viselés esetén diszkrétebb megjelenést biztosít a bőrszínű vagy átlátszatlan zsák.
A sztómazsákok között találhatunk szénszűrővel ellátott típusokat is, amelyek semlegesítik a kellemetlen szagokat, és lehetővé teszik a gázok szabad távozását felfúvódás nélkül. Egyes esetekben éjszakai ürítőszelepes rendszer is alkalmazható, különösen urosztómásoknál.
A megfelelő sztómazsák kiválasztása a sztóma formájától, méretétől és a termelődő váladék állagától függ. Mindig érdemes sztómaterápiás szakemberrel egyeztetni, aki segít az egyéni igényekhez legjobban illeszkedő megoldás megtalálásában és az edukációban. Fontos, hogy a zsák biztos illeszkedést nyújtson, ne szivárogjon, és kényelmes viseletet biztosítson akár mozgás, akár nyugalom közben.
A sztómazsák rögzítő nyílását minden esetben a sztóma méretéhez kell igazítani. A túl nagy nyílás bőrirritációt, a túl kicsi nyílás pedig vérkeringési zavarokat okozhat. A hidratáló krémek, kenőcsök használata nem javasolt közvetlenül a sztómazsák felhelyezése előtt, mert azok rontják a tapadófelület illeszkedését, így a zsák leválhat, szivároghat. Tapadássegítő paszta vagy gyűrű használatával azonban javítható a zárás, és csökkenthető az irritáció.
A sztóma kezelése során fontos, hogy minden zsákcsere előtt alapos, de kíméletes tisztítás történjen. Ehhez tiszta langyos víz, vagy speciális lemosó oldat használata javasolt. Szappanos víz vagy alkoholos oldat nem ajánlott, mert ezek irritálhatják az érzékeny bőrt. A sztóma környékét finoman szárazra kell törölni, lehetőleg puha, nem szöszölő kendővel. A zsákcserét érdemes lehetőség szerint reggel, éhgyomorra végezni, ilyenkor a sztóma kevésbé aktív.
Hosszabb használata esetén előfordulhat bőr irritáció, bőrpír, viszketés, vérzés, eseténként fekélyesedés. Gyakori a sztóma behúzódása vagy kitüremkedése, valamint a hasfal meggyengyülése miatt perisztomális sérv is kialakulhat. Ezek észlelésekor fontos azonnal sebészhez vagy sztómaterápiás nővérhez fordulni.
A megfelelő segédeszközök használatával, diszkrét ruházattal és az ápolási rutin kialakításával a sztómás beteg teljes életet élhet. Sportolhat, utazhat, dolgozhat, és társasági életet élhet. Napjainkban már olyan diszkrét, megbízható sztómazsák rendszerek állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az aktív életvitelt is.
Ez az állapot nemcsak testi, hanem érzelmi kihívást is jelent. A műtét után sok beteg szorongást, szégyenérzetet vagy önbizalomhiányt élhet meg. Fontos, hogy a sztómával élő személy ne maradjon egyedül ezekkel az érzésekkel. A szakemberek, sztómaterápiás nővérek, családtagok és civil szervezetek támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a sztómával élők magabiztosan és önállóan tudják irányítani mindennapi életüket.
A sztóma kezelése minden érintett számára tanulási folyamat. A megfelelő edukáció, családi támogatás, illetve pszichológiai segítség igénybevétele nagyban megkönnyíti a mindennapokhoz való visszatérést.
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
A *-al megjelölt mezők kitöltése kötelező
