Nehezen gyógyuló sebek ellátása

A fekély kialakulásáért a seb területén nem megfelelően működő vérkeringés okolható, emiatt a bőrszövetek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, és a bőr „elhal”. A nehezen gyógyuló sebről érdemes még tudni, hogy maga a seb csupán következmény, hátterében valamilyen egyéb betegség áll. Teljes gyógyulás ezért csak akkor várható, ha az alapbetegséget (vénás zavar, cukorbetegség, felfekvés, érszűkület, különböző bőrbetegségek, daganatok, különféle fertőzések) is kezeljük.

Első lépésként a seb okát kell pontosan beazonosítani. Ennek ismeretében ugyanis már tudható, milyen tényezők akadályozzák a sebgyógyulást, így a megfelelő kezelés is elkezdhető. Legfontosabb feladatok a seb ellátása során a szövetek elhalásának megakadályozása, az elhalt szövetek eltávolítása illetve a fertőzés elkerülése.

Attól függően, hogy a seb milyen stádiumban van, más és más kezelésre van szüksége a betegnek. Megkülönböztetünk nekrotikus, fertőzött, váladékozó, granulálódó, és hámosodó sebet. Bármely típusról is legyen szó, a korszerű sebkezelés során a nedves sebkezelést lehetővé tevő sebfedők helyes alkalmazása elsődleges. Minden seb esetében fontos a rendszeres kötéscsere, a sebtisztítás és fertőtlenítés.

A nekrotikus sebeknél naponta kell kötést cserélni és lokális sebfedést biztosítani nedvszívó fedőkötéssel. A fertőzött sebek esetében szintén javasolt a napi kötéscsere, a sebtisztítás, a fertőtlenítő lemosást követő fertőtlenítő ecsetelő használata, majd a sebváladék eltávolítása, fertőtlenítő oldat alkalmazása, végül bőséges vizes lemosás. Váladékozó sebnél váladékszívó sebfedőket szükséges használni, ezután mechanikus tisztítást folytatni, lemosást, és a hám védelméről is gondoskodni kell. Granulálódó sebnél nedves sebkezelés javasolt, hogy a növekedési faktorok optimálisan kifejthessék hatásukat. A sebalap tisztítása után lemosást kell alkalmazni 2–3 naponta bőséges csapvizes vagy steril, izotóniás sóoldattal. A hámosodó seb ellátásánál is nélkülözhetetlen a sebalap tisztítása és a sebfedő alkalmazása.

Vénás lábszárfekély esetén kiemelt szerepet kap a kompressziós eljárás, melynek során egy speciális, rugalmas pólya vagy harisnya szorító hatást fejt ki a sérült erekre, ezzel javítva a vérkeringést. Használatakor a kitágult vénák összeszűkülnek, a vér áramlási sebessége felgyorsul, a pangás megszűnik. A vénák egészségének érdekében kerülni kell a tartós állást és ülést, fontos a rendszeres mozgás, a vénás tornagyakorlatok végzése.

A későn felfedezett illetve kezeletlen cukorbetegség gyakran vezet keringési zavarokhoz és/vagy az idegek károsodásához a lábon. Az idegi károsodás miatt egy kisebb sérülés vagy a szűk cipő okozta nyomás is elegendő ahhoz, hogy nehezen gyógyuló seb keletkezzen. A sebellátás mellett kiemelt szerepet kap a megfelelő lábápolás és a gyógycipő, amely kíméli és tehermentesíti az érintett területet.

A felfekvés elsősorban az ágyhoz vagy kerekesszékhez kötött betegeket veszélyezteti. Az állandó fekvés vagy ülés okozta nyomás hatására az érintett terület vérellátása csökken, sérülékennyé válik. A kezelés célja a sérülés kiterjedésének megakadályozása és a meglévő sérülés gyógyítása. A rendszeres mozgás, mozgatás, speciális alátétek, matracok használata javíthatnak a beteg állapotán. Ezenkívül felfekvés esetében is fontos a szakszerű sebellátás, a steril, nedves kötszerek alkalmazása.

Az artériás lábszárfekély az artériák krónikus megbetegedése, vagyis érelmeszesedés miatt következik be, a vele járó elégtelen keringés következtében. A fekély leggyakrabban a szívtől legtávolabbi pontokon, például lábujjakon, lábfejeken illetve a saroknál alakul ki. Kezeléskor az artériás szűkületet kell megszüntetni, amely a keringésjavító gyógyszerek mellett műtéti úton (PTA, stent, bypass) is kezelhető.