Elmérgesedett csípések

A rovarok csípésére – amely technikailag inkább harapás vagy szúrás – többféle reakció érkezhet szervezetünk részéről; leggyakrabban fájdalom, duzzanat, vörösség, viszketés és hólyagosodás formájában. Ezek eredményeként megszakadhat a bőr folytonossága, illetve megfelelő kezelés nélkül elfertőződhet a keletkezett seb.

Nálunk leggyakrabban méhek, darazsak, szúnyogok, hangyák és kullancsok csípésétől kell tartanunk. Egy rovar csípése általában intenzív, égő fájdalommal párosul. Ezt gyorsan követi a bőrpír és duzzanat a szúrás (vagy harapás) körül. A rovar nyála bőrreakciót okoz, amely bőrirritációt és viszketést eredményez a csípés körül. A viszkető dudor néhány napon belül elhalványodik. Esetenként azonban a bőrreakciók tartósan fennállnak; ezért valószínűleg a kullancsot tehetjük felelőssé.

A méhek és darazsak csípése általában lokális gyulladást okoz, de idegbénító és vérnyomáscsökkentő hatásuk is van. Allergiás egyénekre pedig különösen veszélyes. A szúnyogok, pókok csípése erősen viszkető. Az intenzív késztetés ellenére óvatosan vakarózzunk, mert az elkapart csípés maradandó heggel gyógyul.

Egy ártalmatlannak tűnő rovarcsípés könnyen súlyossá válhat. Ha túl sokat vakarjuk sebünket, károsodik a bőr, és könnyebben jutnak a sebbe baktériumok, amelyek bőrfertőzést okoznak. Ekkor a bőrpír mellett érzékenységet tapasztalunk, amely továbbterjedhet.

Méh- vagy darázscsípéskor távolítsuk el a fullánkot, de ügyeljünk arra, hogy a méregmirigyet ne nyomjuk meg. A hideg borogatás enyhíti a fájdalmat, és segít minimalizálni a duzzanatot.

A fertőzött rovarcsípéseket antibiotikummal kell kezelni, melyet az orvos ír fel. Antihisztamin tartalmú krémek vagy tabletták pedig csökkentik az esetleges allergiás reakciót.